Felvilágosodás és filozófiai hermeneutika (11.) •
• • • • • •
•
• • • • •
• •
• • •
U Körtner: a kereszténység modern kori válsága nem az egyetértés hermeneutikájával, hanem az értetlenség hermeneutikájával küzdhető le, beismerve, hogy Zakariás papként némultunk el. A nyelv elvesztésének kimondása, s a nyelv visszanyerésének igénye miatt szükség van hermeneutikára. A hermeneutika az értelmezés tudománya és művészete. Az ember pedig homo interpretans: értelmező lény, mindig is értelmezte a körülötte levő világot, az írás és olvasás elterjedése óta pedig profán és szent szövegeket egyaránt. Maga a szöveg is értelmezés, beszél valamiről, véleményt formál, reflektál – létezésünket meghatározó, átszövő dolog a textualitás. Hermeneutika mindig is volt, a zsidó, őskeresztény, és a középkori írásértelmezés tipologizál és allegórizál, majd a reformáció felismeri: önmagát értelmezi az írás. A kereszténység jelentős szellemi öröksége az a prekritikai hagyomány, mely egészen Órigenésztől, Augustinuson, Aquinói Tamáson, Lutheren és Kálvinon át ível a felvilágosodásig. A hermeneutika fogalma 1654ben válik ismertté: C Dannhauer: Hermeneutica sacra c. művével → a bibliai tudományok segédtudományai közé kerül, a köztudat ma is a bibliai exegézis elméleteként ismeri. A fogalom a 18. századtól kitágul, módszereit az irodalomtudósok világi szövegek értelmezésére is felhasználják, filológiai, filozófiai módszerré válik. A világi tudományban csiszolódva komoly fejlődésen megy keresztül, mire a 20. sz.ban a teológiai gondolkodás centrumába jut. Friedrich Schleiermacher a modern hermeneutika, a filozófiai hermeneutika atyja. Számára a megértés nem csak kezdete, de célja is a hermeneutikának. Korábban a hermeneutika csupán szabályok gyűjteménye, Schleirmacher magát a megértést teszi vizsgálata tárgyává. Wilhelm Dilthey munkásságában a hermeneutika a humán tudományok általános módszertana, akárcsak a matematika a természettudományokban. Az emberi élet kifejeződései (jog, irodalom, Biblia) sajátos megértést, értelmezést igényelnek, melyre alkalmatlan a természettudományok analitikus módszere. Heidegger Husserl fenomenológiai filozófiáját továbbfejlesztve az emberi létezést, s annak megértését fogja fel hermeneutikaként. Heidegger követője, Gadamer, arra a következtetésre jut, hogy a hermeneutika a léttel való találkozás a nyelven keresztül1. Abból indul ki, hogy a magyarázat és megértés modern módszerei szem elől tévesztik az élet teljességét, a módszerbe vetett modern hit elidegenedéshez vezet. 1. elidegenedéshez vezet a művészetben, amikor nem a műalkotás igazságigényére vagyunk kíváncsiak, csak a hozzánk közel eső esztétikai minőség alapján hozunk értékítéletet. 2. a történelem igazságtapasztalatától elidegenedünk, mikor úgy véljük, hogy objektíven megismerhetjük, pedig a történelem megismerése történetileg determinált, minden történeti mű saját koráról is szól. 3. az is elidegenedéshez vezet, ha a nyelvet csupán eszközként használjuk a megértésben. Minden megértés nyelvhez kötött, s a lét csak a nyelvben mutatja meg önmagát. El kell fogadnunk, hogy az előítélet pozitív dolog is lehet, amely meghatározza létünket. Le kell győzni az esztétikai, történeti, hermeneutikai tudat elidegenedését, kérdéseket kell
1 Igazság és módszer 1960
•
• •
•
•
• • • • • • • •
• • • • • • • •
feltenni egy horizontra, majd azokra válaszokat kapok, a megértés a horizontok egybemosása révén zajlik. Az olvasás, megértés nem birtokbavétel, hanem participáció, hiszen a megértésben benne van az alkalmazás is. az olvasó maga is benne van a szövegben, melyet olvas, a megértés hatás. Egy műalkotás vagy bibliai könyv megértéséhez annak hatástörténete is hozzátartozik, ezért recepciójának körülményeit is érdemes tanulmányozni. A megértésre a hermeneutikai kör (!) a jellemző, saját történetiségem, előismereteim segítségével teszek fel kérdéseket, a feleletek azonban már engem értelmeznek, a következő körben közelebb kerülök a jelentéshez, a részt az egészből, az egészet a részből értem meg. Működése közben átalakulás megy végbe az olvasóban, ez az átalakulás (transzformáció) a hermeneutika célja. A filozófiai hermeneutika ívének része Paul Ricoeur is. Életművében egyesíti a fenomenológiát, strukturalizmust, vallástudományt és nyelvfilozófiát. Filozófiájában központi szerepet kap a szöveg és a szimbólum. A jelentés felidézésének hermeneutikájában gondolkodik. A szimbólum, mítosz mintegy provokálja az értelmezést, az értelmezések ütköztetésével nyerjük a jelentést. Paul Ricoeur és az ószövetségkutató André Lacocque kollégák a Chicagoi Egyetemen, közös munkájuk a magyarul is megjelent Bibliai gondolkodás c. könyv (Európa Könyvkiadó, 2003). e műben Lacocque a történetkritika módszerével elemez egyegy szakaszt, amelyre Ricoeur hermeneutikai tanulmánnyal válaszol. A szerzők merítenek egymás munkamódszeréből. A hermeneutika nem szorítkozhat csupán a szerző szándékának feltárására Schleiermacher romantikus hermeneutikája elutasítva. A szöveg jelentése minden alkalommal esemény, mely egy sajátos metszéspontban születik meg – írják. Az értelmezés folyamata nem szorítkozhat a forrásszöveg puszta helyreállítására, hanem törekednie kell aktualizáló újrafeltalálására, újratájolására. A szövegnek sajátos pályája van, mely a szövegből ered. Ha a szöveg hatása a lényeg, akkor a szöveg és élő közösség kapcsolata is fontossá válik. A szöveg végső soron azért létezik, hogy a közösségnek formát adjon. Izrael népe az Ószövetség szövegét újra meg újra aktualizálta. → a hagyománytól fűnyíróelvszerűen elszakító protestáns sola scriptura, történet és kánonkritika hermeneutikai szempontból tarthatatlan. A szöveg dinamikája fontos, a szöveg hátterének és előterének viszonyában az előtér viszi a pálmát. E szövegdinamizmus alkalmazható Ószövetség és Újszövetség kapcsolatára is. Újszövetség az Ószövetség újraértelmezése, beteljesedése. Ez a tipológiai szemlélet lényege. A szerzők a könyvükben javasolt hermeneutikát zsidókeresztény eljárásnak nevezik, a keresztény olvasat nem behelyettesítés, hanem a zsidó olvasat alternatívája. Fontos a szövegek többértelműsége is, egy szöveg több szinten olvasható, az olvasó a szövegben találja magát. A bibliai szövegek a metaforikus nyelvi fázishoz állnak közel. A szöveget értelmező, befogadó zsidó és keresztény közösségek különböznek az ismert filozófiai iskoláktól. A közösség az írások értelmezésével értelmezi önmagát: hermeneutikai kör. A közösséget létrehozó, alapító iratok útbaigazító jellegűek, ez a Tóra természete. Ugyanakkor a bibliai gondolkodásmód külső közösségek felé is nyit – érezhetőek a görög gondolkodásmóddal való kereszteződések.
A kereszteződés a kötetnek is kulcsszava. A szent szövegek is keresztolvasatok eredményei, és a szerzők módszere is kereszteződik: történetkritika és hermeneutika. • 6 textusról készült esettanulmányokat tartalmazza a könyv Textus Lacocque Ricoeur •
Teremtéstörténet
Rések a falon c., elég nehézkes 1Móz 2 szerinte szemben 1Móz1gyel alapvetően drámai jellegű
Ne ölj!
Dekalógusértelmezés
Szerető engedelmesség c.
Ezékiel a szétszórt csontok megelevenítéséről
Apokaliptikus kép
A prófétai híradás szerkezete, a jelképrendszer nyitottsága
22. Zsoltár
Jézus az egyház értelmezése A Megfeszített újraszerzi a szerint nemcsak a héber szöveg zsoltárt. mélységes jelentését tanította, de összehasonlíthatatlan, meghatározó és végső jelentést adott a zsoltárnak – egy szöveg jelentése bővül megfogalmazásától kezdve
Vagyok, aki vagyok
Isten teofanikus és performatív önmeghatározása, veled, Mózes, és Izraellel a történelem során állok, vagy bukom
Fordítás nehézségei, majd Isten és a lét kérdése, Ágoston, PszeudoDionüsziosz, és a középkoriak alapján
Énekek éneke
A könyv szerzője egy nő volt
„Énekek éneke […] erotikus költemény, mely férfi és nő szerelmét magasztalja egyetlen utalás nélkül a házasság intézményére...”
•
ha a jelentések áthatják, keresztezik egymást, akkor a metszéspontokban mindig valami új születik. Ez a keresztezés történik meg a nászban, a szerelmi egyesülésben. Ez lehet minden olvasás alapmetaforája egyben, s a kötetnek, szellemi értelemben.
