E/1. A hermeneutika fogalma és területei Maga a szó a görög "ἑρμηνευω" (értelmez, megmagyaráz) igéből származik (infinitivusa: ἑρμηνευειν). Magát a disciplinát John Conrad Danhauer 1654-es "Hermeneutica sacra sive methodus exponendarum sacrarum litterarum" c. műve óta nevezik így. Korábban reguláknak (skolasztika), illetve claris-nak, kulcsnak hívták. A szó eredete: A görög "hermeios" a delphoi jósda papjaira vonatkozott. Maga a szó eredete Hermészre, a szárnyas lábú hírnök-istenre vezethető vissza. Hermész neve összefüggésbe került azzal a szereppel, amikor valaki az emberi megismerés határain túlit az emberi értelem számára felfoghatóvá teszi. A görögök neki tulajdonították a nyelv és az írás felfedezését. Heidegger (aki számára az egész lét értelmezés) ezt a hermeneutikával azonosított filozófiát köti össze határozottan Hermész nevével. Maga a szó tehát nála is a "megértés"-hez kapcsolódik, és a nyelvvel van összefüggésben, mert a nyelv a megértés elsőrendű közege. A szó 3 ókori alapjelentése: • Szavakkal hangosan kifejezni • Megmagyarázni • Fordítani Mindhárom kifejezést jól kifejezi az angol "to interpret" ige, ugyanakkor mindhárom szó különkülön is a megértés jól elhatárolható területeit jelenti. Mindhárom folyamat az alapvető "Hermész-folyamat" egy-egy aspektusa. 1. Kimondani, kifejezni: • Az értelmezés ebben az aspektusban az elmondás, az előadás egy formája (pl. ahogy egy művész előad egy dalt, vagy egy karmester egy szimfóniát). Alkotó tevékenység. • Paradoxona: ahhoz, hogy valamit kifejezhessünk, meg kell érteni, de maga a megértés is az olvasott szó kimondásából, kifejezéséből származik -> megértésprobléma. • Enuntiatio (Arisztotelész): bejelentés, kinyilatkoztatás (Isten kijelentése, kinyilatkoztatása) • A lelkész a szószéken felolvassa Isten Igéjét, ez már hermeneutika. A lelkész a kimondásban már értelmez, tolmácsol. • A hermeneutika elsősorban szóbeli művelet, legalábbis mint kimondás v. kifejezés - a kimondott szó eredeti kifejező ereje az írott nyelvből hiányzik. • Isten Igéje először szó volt, aztán lett csak írásba foglalva, de megköveteli, hogy hirdessék. Az írásbeliség ezért csak "átmeneti állapot". Isten szól és megszólít. A hit hallásból van. A Szentírás kérügma (különösen Bultmann-nál), melyet hirdetni kell. • A protestantizmus nem a szemre (képek, méretek, formák), hanem a fülre teszi a hangsúlyt. Nem engedi, hogy a káprázat elvegye a figyelmet Isten Igéjéről. • "Viva vox evangelium" (Luther).
•
A hermeneutika ezen aspektusában a szóbeliség az elsődleges. A Biblia ugyanis nem információ, hanem üzenet.
2. Megmagyarázni • A magyarázatban már van egy értelmi reflexió, ez a megértés bizonyító, meggyőző oldalára irányítja a figyelmet. A szavak nemcsak mondanak valamit, hanem szólnak az értelemhez és a szívhez is. • A jelentés kontextus függvénye, a magyarázat teremti meg a teret a megértés számára. • Az Arisztotelésznél használt enuntiatio kifejezésben ez is benne foglaltatik, nemcsak a kimondás: ◦ Az értelmezés nála igaz ítélet hozása egy adott dologról, illetve arról tett állítás, hogy valami igaz-e vagy sem. ◦ Az imádság nem állítás, hanem egy állításból van levezetve, a levezetett forma a mondat másodlagos formája, amelyet az értelem eredetileg állítás formájában fogott fel. ◦ A logika nem összetévesztendő az enuntiatioval, mert a logika enunciált állítások összevetése, az enuntiatio pedig maguknak az állításoknak a megfogalmazása • Az a megértés, amely az értelmezés alapját képezi már maga is az értelmezés alakítójává és feltételévé válik. Ez az előzetes értelmezés, amely a későbbi értelmezések számára készíti elő a terepet. Bultmannál ez az előzetes megértés hangsúlyos. • A szöveg sokszor nem egyértelmű, képek, szimbólumok vannak benne, ezeket magyarázni kell. • A Szentírás nagy része irodalmi nyelven íródott. • A szimbólumok kimondják, amit elrejtenek, és elrejtik, amit kimondanak. • Jézus példázatai is igazi hermeneutikai műfajok. • A Lk 24-ben - emmausi tanítványok - Jézus elmagyarázza ("dierméneuszen") nekik Mózestől és valamennyi prófétától kezdve mindazt, ami az írásokban róla szólt. • Szerecsen főkomornyik története -> "érted-e, amit olvasol?" - A magyarázat eredménye a megértés, a hit és az ebből fakadó öröm. A megértés nemcsak az agyunknak szól, hanem a szívünknek is. • A tanítványok is értetlenek voltak egészen Pünkösdig. A megértéshez ugyanis elengedhetetlen a Szentlélek segítsége. Ezért a Szentírást csak imádságos szívvel, Isten segítségével értjük meg, alázattal (Luther: "oratio, tentatio, meditatio"). 3. Lefordítani • A fordítás egy ismeretlen szöveg ismerőssé tétele. Ezt megelőzi az értelmezés, ezért a fordítás is hermeneutikai művelet. • A fordító valójában két külön világ között közvetít. • Az új fordítások sokszor parafrázisokat alkalmaznak, túl könnyűvé akarják tenni a megértést. • Rudolf Bultmann szerint a teológia feladata, hogy a mai ember számára megérthetővé
tegye az ókori szövegeket és értelmet. Ő az ókori világ és a mai ember közötti értelmi kapcsot a mitológiátlanítás programján keresztül kívánta megteremteni. Ez az igen vitatott törekvés végül is fontos problémára hívta fel a figyelmet: az ókori szövegek megértésének mai akadályaira.
A hermeneutika hat modern megfogalmazása (R. E. Palmer) Kezdetben a hermeneutika az értelmezés tudományát jelentette, elsősorban a szöveg helyes egzegézisének elveit, de a fogalom értelmezése - megközelítőleg történeti sorrendben - a következőkre is kiterjedt: 1. A bibliai egzegézis elmélete 2. Általános filológiai módszertan 3. Mindenfajta nyelvi megértés tudománya 4. A szellemtudományok (Geisteswissenschaften) módszertani megalapozása 5. A lét és az egzisztenciális megértés fenomenológiája 6. A mítoszok és szimbólumok mögöttes jelentését feltáró, felidéző, s egyben képromboló értelmezések rendszere A bibliai hermeneutika történetének fő vonalai: ◦ Kezdődik az őskeresztyéneknél ◦ Folytatódik az egyházatyákkal és a középkori négyrétegű biblia-értelmezésekkel (quadriga) ◦ Luther harcai a misztikus, a dogmatikus, humanista és egyéb értelmezési rendszerek ellen ◦ XVIII. század: történetkritikai módszer ◦ Schleiermacher tevékenysége ◦ Vallástörténeti iskola ◦ Dialektikus teológia ◦ Új Hermeneutika 1. A hermeneutika mint a bibliai egzegézis módszere: • Alapjai visszanyúlnak az Ószövetségig, ahol a Tóra értelmezését meghatározott elvek írták elő. A zsidó írásmagyarázati szabályok szerint a krisztocentrikus keresztyén értelmezés belemagyarázás, eisegézis. • Felhívja a figyelmet a műfajok különbözőségére, arra, hogy mit kell szó szerint érteni és mit "képletesen". • Az angol meghatározás szerint hermeneutikán mind a mai napig a Szentírás egzegézisének elméletét értik. • Marburgi kollokvium (1529): Luther és Kálvin irányzatainak vitája:
◦ "Ez az én testem" értelmezése: Luther szerint ez literálisan értelmezendő, Kálvin szerint metonímikusan ◦ Az Úrvacsora Luthernél reálprezencia, Kálvinnál szimbólum 2. A hermeneutika mint általános filológiai módszertan • A filológia a "szó szeretete", irodalom és nyelvtudomány egyszerre • XVIII. század: felvilágosodás, racionalizmus, és a vele megjelenő klasszika-filológia hatása • A Bibliát ugyanúgy vizsgálja, mint bármely más irodalmi művet • Történetkritikai módszer megjelenése, szabadulni igyekvés az előítéletektől (Spinoza: "A bibliai egzegézis mércéje csak az ész mindenkiben élő világossága lehet"). • Az eleinte szigorúan csak a Bibliával foglalkozó hermeneutika lassan átalakul a filológiai egzegézis általános szabályaiként értelmezett hermeneutikává, amely utóbbi már a Bibliát is csak mint az e szabályok segítségével vizsgálható művek egyikét tartotta számon. 3. A hermeneutika mint a nyelvi megértés tudománya • Friedrich Schleiermacher (1768-1834): a modern hermeneutika "atyja" ◦ Ő mondta ki először, hogy a hermeneutika önálló tudomány ◦ Az érzés, az érzelem oldaláról közelítette meg a vallást, antropocentrikusan ◦ Nála a megértés egyben birtokba vételt is jelent • Megértés módszerei: - történeti, grammatikai módszer (ratív) - divinatorikus módszer (Szentlélek segítségével) - 1Tim 3,16 • Általános hermeneutika: az első alkalom, amikor a hermeneutika mint maga a megértés vizsgálata határozza meg önmagát, innen indul útjára a tulajdonképpeni hermeneutika, a bibliai egzegézis és a klasszika-filológia szülői házából. 4. A hermeneutika mint a szellemtudományok módszertani megalapozása • Wilhelm Dilthey (1833-1911) az, aki először különbséget tesz a természettudományok és a "szellemi tudományok" között. Az elsőre a magyarázás és belátás jellemző, a másodikra a "hirtelen megértés", a heuréka-érzés. A hermeneutikát a második csoportba sorolja. • Dilthey úgy gondolta, hogy a humán tudományok területén az ész egy újabb kritikájára van szükség: a "történelmi ész kritikájára". 5. A hermeneutika mint a lét és az egzisztenciális megértés fenomenológiája • Martin Heidegger (1889-1976): nála a hermeneutika fogalma még jobban kitágul: az egész létezést értelmezésnek, hermeneutikának tekinti. Filozófiája nagyban hatott Bultmannra és Hans Georg Gadamerre is. • Heidegger fő műve: Lét és idő (1927). • Hans Georg Gadamer (1900-2002) hermeneutikája: ◦ Fő műve: "Igazság és módszer" (1960). Ebben a hermeneutikát az esztétikával és a történeti megértés fenomenológiájával igyekszik összekapcsolni, és a heideggeri kritikát jól kidolgozva bírálni a Dilthey-féle, "régi stílusú" hermeneutikát.
◦ Az új korszak mottója: "a megérthető lét maga a nyelv". ◦ A hermeneutika a léttel való találkozás a nyelven keresztül. Nem kerülheti ki a lételméleti és ismeretelméleti kérdéseket. ◦ A bibliai szövegek egy hagyomány részei. A hagyomány megszólít. A hagyomány egy nyelv. Nekünk erre a megszólításra kell válaszolnunk. ◦ A megértés csak "belelépéssel" lehetséges. ◦ Nincs megértés alkalmazás nélkül. Ez válasz a pietizmus megértés-fogalmának 3 fokozatára: ▪ ars intelligendi (felfogás), ▪ ars explicandi (magyarázás), ▪ ars applicandi (alkalmazás). ◦ A hermeneutika a dialógusra épül, a megértés aktív cselekedet. 6. A hermeneutika mint a mítoszok és szimbólumok mögöttes jelentését feltáró, felidéző, s egyben képromboló értelmezések rendszere • Paul Ricoeur (1913-2005): ◦ A megértés 3 fázisa: ▪ A prekritikus fázis (vallásosság) ▪ A kritikus fázis (ateizmus) ▪ A posztkritikus fázis (hit) ◦ Hermeneutikai műve (1): Az értelmezésről (1965). Ebben a pszichoanalízist, az álomfejtést is hermeneutikai műveletnek tekinti. Újraértelmezi Freudot is. ◦ Hermeneutikai műve (2): Vallás, ateizmus, hit. Ebben nem a vallás tagadásának tartja az ateizmust, hanem egyenesen a vallás utáni kor hitének, mely lerombolja a vallás korrupt részeit és ezáltal utat nyit a hit számára. ◦ A "gyanú hermeneutikája" (Marx, Nietzsche, Freud) után Ricoeur a "bizalom hermeneutikájáról" beszél. Azok a valóság és valótlanság kérdésével foglalkoztak, a leleplezéssel, míg a bizalom hermeneutikája visszatér a szöveg egzegéziséhez, az értelmezés szabályaihoz.
